weerlabyrinthus

                                                             

 And with my X-ray eyes I strip you naked
in a tight little world




...
-de hát nincs semmi baj. itt vagyunk.
-mit fogunk csinálni?
-hé... várunk.
-félek.
-ne félj, nem lehet baj.
-itt vagyunk egy kurva erdőben az éjszaka közepén.
-de ketten vagyunk.
-fussunk!
-nem. most várunk.
-de nagyon szeretném!
-jó, akkor fussunk.

és futottunk.

sziasztok

nem jövök már többet

"...És bármerre járok, állandóan nagy terheket cipelek magammal, könyveket, kazettákat, tollat, papírt, mert, mit tudom én, hátha elfog valahol az ihlet, hogy leüljek és elolvassak valamit vagy megírjak egy remekművet. Minden fontos holmimat mindig magammal hordom. Minden világi javamnak a kezem ügyében kell lennie. Meg akarom őrizni az otthonosságnak azt a kis érzetét, amim még megmaradt. Állandóan meg vagyok pakolva és cipekedem. Mintha hajléktalan szatyros néni volnék, aki céltalanul vonszolja magát hol ide, hol oda.
Október van, túl hideg már az ilyen kóborlásokhoz. De nekem muszály mennem, egyre messzebb és messzebb ettől a tűztől, ami előbb utóbb porig éget. Odakint hideg van, de én majdnem megőrülök a hőségtől."

"...Sem Jacknek, sem senki másnak nem mondhatom soha, mert nem illik, hogy: Miből gondolod, hogy ellophatod a szívemet, és meg se érzem.
Néha azt szeretném, ha VIGYÁZAT, TÖRÉKENY! felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, amelyben nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, amelyben nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj."

/Elizabeth Wurtzel : Prozac-ország/

az üveghegy felé félúton van egy kávézó a körúton,
onnan jöttem és oda megyek vissza, megbánja majd, ki a levét issza
az
egésznek

tényleg.

" …csodálatos útitársak vagyunk, végső soron azonban nem egyebek magányos fémhalmazoknál, amelyek a maguk külön-külön pályáján keringenek. Messziről gyönyörűségesen suhanó csillagoknak tűnnek, de valójában csupán ketrecek, amelyekbe egyedül vagyunk bezárva, és sehová sem tartunk. Amikor a két műholdunk pályája véletlenül keresztezi egymást, együtt lehetünk. Talán még a szívünket is föltárjuk egymás előtt. De ez csak egy röpke pillanat. A következő másodpercben már teljes magányban száguldunk tovább. Mígnem elégünk, és semmivé leszünk. "

/Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!/

"I love to be with you
And the sun will rise, the sun will rise. "
                         
                     

----------------------------

          

"Aztán azt kérdezi tőlem, hogy szeretem-e.
Én csak markolom a telefont és lassan körbenézek.
A szakadt függönyökön át, látom, amint egy újabb nap köszön el tőlünk és arra gondolok, milyen jó lesz majd, amikor egyszer, valamelyik álmunk végén felébredünk, találkozunk egymással és úgy érezzük majd, szép életünk van.
Szeretsz engem?
Ülök a kopott telefonasztalka mellett, hallgatom, mennyire boldogtalanok vagyunk és felnevetek. Vajon mit gondol ez a kis kurva, hát szerethetnék én nála jobban valakit?"


        /Kárpáti Andor/